Virágvasárnap

2022. április 10., vasárnap

„Miután ezeket elmondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé. Amikor közeledett Bétfagéhoz és Betániához, az Olajfák hegyénél elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik: Menjetek a szemben fekvő faluba, és amikor beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember: oldjátok el, és vezessétek ide! Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: Miért oldjátok el? – mondjátok ezt: Az Úrnak van szüksége rá. Amikor a küldöttek elmentek, mindent úgy találtak, ahogyan megmondta nekik. Miközben eloldották a szamárcsikót, gazdái ezt kérdezték tőlük: Miért oldjátok el a szamárcsikót? Ők így feleltek: Mert az Úrnak van szüksége rá. Azután elvezették Jézushoz a szamárcsikót, ráterítették felsőruhájukat, és felültették rá Jézust. Amint ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat. Mikor pedig már közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve fennhangon dicsérni kezdte Istent mindazokért a csodákért, amelyeket láttak, és ezt kiáltották: Áldott a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!
A sokaságból néhány farizeus ezt mondta neki: Mester, utasítsd rendre a tanítványaidat! De ő így válaszolt: Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani.

Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemed elől. Mert jönnek majd rád napok, amikor ellenségeid ostromfalat emelnek körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak, földre tipornak téged és fiaidat, akik falaid között laknak, és kő kövön nem marad benned, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.”

Lukács 19:28-44.

Egy hosszabb igeszakaszt olvastunk fel a Lukács evangéliumából, amellyel kezdetét veszi a Biblia legfontosabb üzenetének beteljesülése: Jézus Krisztus halála és feltámadása.

Az Úr Jézus Jeruzsálem felé halad, ahol készültek a legjelentősebb zsidó ünnepre, a peszahra, amit magyarul húsvétnak mondunk. A peszah egyik jelentése: elengedés. Ez arra utal, hogy Egyiptomban a tizedik csapáskor az Úr angyal kihagyta azokat a házakat, ahol az ajtófélfára egy hibátlan bárány vérét kenték. Minden évben erre az elengedésre emlékeztek, és ezért mentek fel sokan Jeruzsálembe.

Minden próféciának be kellett teljesülnie, melynek egyike Zakariás mondata: „Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Íme, jön neked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén.” Zakariás 9:9

Hogyan fogadták az Urat? Örültek, dícsérték Istent, és fennhangon kiáltották: áldott, aki jön az Úr nevében. Egy másik evangélimban így hangzik: Hozsanna, Dávid fiának! Hozsanna azt jelenti: segíts meg, szabadíts meg. Dávid fiának nevezték, ami csak egy személynek, a Messiásnak szólhat. Királyként fogadták az Úr Jézust. Az előző alkalommal arról volt szó: ti kinek mondotok engem. Ti is el tudjátok mondani, hogy Ő a Király? Ő a Szabadító, a Messiás számotokra is? Az újongó nép szabadulást várt, de sajnos nem a bűntől, hanem a fizikai megszállásból, rabságból. Azt gondolták, ez most bekövetkezhet.

Az Úr Jézus viszont mőgé látott ennek az eseménynek. Látta, hogy nem értik az eljövetelének az igazi célját: az Atya azt szeretné, hogy az emberi szívek gyógyítója, szabadítója és Ura legyen. Szomorúan áll meg Jeruzsálem fölött: Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! Látja a város állapotát, és megrendül, sír a város felett. Vajon ha megáll az életünk felett, akkor mit lát? Kinek tartjuk Őt? Mitől szeretnénk megszabadulni? Megrendül a mi életünk felett is, ahogy Jeruzsálemről mondta el: „Bárcsak felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat!” Ha nincs békesség a szívünkben, szívetekben, akkor tudnunk, tudnotok kell: Ő tud igaz békességet adni. Most még tart a kegyelmi idő, és felismerhetjük Őbenne az igazi szabadítót!

A virágvasárnap üzenetét jól összefoglalja Túrmezei Erzsébet verse:

A nagy Király jön, hozsánna, hozsánna!
Zeng a kiáltás előtte, utána;
Zöld ágakat szeldelnek útjára,
Békességet hoz népe javára.

Áldott, aki jött az Úrnak nevébe’,
Általa léptünk az Isten kedvébe;
Békesség ott fenn a mennyországban,
Áldott az Isten a magasságban!

Ó, lelki ország, Istennek országa,
Mily édes ebben Jézus királysága!
Szelíd, szegény ez és alázatos,
De nagyhatalmú és csodálatos.

Igaz ez és a bűntől szabadító,
Poklot és halált egyaránt hódító.
Vasvesszővel bírja ellenségét,
De szelíden őrzi örökségét.

Ó, áldott Jézus, ki bírsz a világgal,
Jöjj mihozzánk is alázatossággal,
Tégy tulajdon népeddé bennünket,
Vezéreld jóra egész életünket!

Áldott Királyunk, lelkünk nagy Királya,
Jöttödet néped ma is várva várja.
Jöjj hát hozzánk is nagy hatalommal,
Terjeszd országod diadalommal!

A nagy Király jön, hozsánna, hozsánna!
Zengjük, kiáltsuk előtte, utána;
Hintsük be útját mi is zöld ággal,
És ünnepeljünk szent buzgósággal!

Dicsőség legyen az Isten Fiának,
Áldás, békesség az égi királynak,
Hogy vele mi is, kiket megváltott,
Bírhassuk egykor a mennyországot!

Ebben áldjon meg minket az Úr!

Ámen

2022. virágvasárnap

Uherkovich Zoltán